2008 április végén történt, hogy Wettstein Andrással, a Szentistvántelepi Cserkészek vezetőjével beszélgetve, szóba került a kalászi játszóterek, majd az óvodák ügye. Akkor mit sem tudva arról, hogy ő is tagja az Oktatási, Sport és Kulturális Bizottságnak, meséltem arról, mit tapasztalunk a budakalászi Vasút sori óvodában, mi mennyire tetszik és mennyire nem, továbbá miért siralmas a játszótéri helyzet Budakalászon.
Ekkor megemlítette, hogy valami készülőben van “óvodafronton” lévén a másnapi bizottsági ülés éppenséggel játszótéri és óvodai témákkal foglalkozik majd. Gondoltam, erre elmegyek, hiszen mindkét témában érintettek vagyunk.
Az első napirendi pont
Nagy meglepetésemre, az összevont bizottsági ülésen az óvodai játszóterek felújítása kapcsán, sietve, kicsit koncepciótlanul hozott döntést a bizottság. Kicsit - hangsúlyozom, hiszen az utolsó pillanatokban pályázni, szinte vaktában dönteni a játszóeszközökről sohasem könnyű dolog, és csak a nagy kényszer, vagy az érdektelenség hozhatja így. A képviselők részéről, inkább a kényszert láttam, míg a hivatalt sajnos nem tudtam megérteni - miért az utolsó pillanatban hozzák a pályázatot, egy céggel, ahelyett, hogy közösen a szülőkkel lett volna időben a játszótér helye, bővítése kigondolva, egyeztetve? A kérdés természetesen kissé cinikus, hiszen nem jellemző Magyarországon az efféle gondolkodás, cselekvés. De azért mégis, itt kéne a képviselőknek felkészültséget mutatni: a játszóterek bővítése tudható dolog már jó ideje, hiszen EU-s direktíva írja elő a megújításuk kötelezőségét. Nemcsak köztéren de az óvodai játszóeszközök tekintetében is. Innentől fogva, jól tervezhető dologról van szó, amelyről ugyancsak tudni lehetett, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Tervbe bekerülve, a tavasszal jelenik meg.
Elmaradt sajnos a konzultáció, az érdekeltek bevonása.
A második napirendi pont
A második napirend az óvodák bővítésével foglalkozott: ad-hoc bizottság alakult egy héttel az ülés előtt, hogy megvizsgálja, milyen módon helyezhető el +50-60 gyermek a helyi óvodákban. Ott, ahol évek óta túljelentkezés van, ahol azokat az anyákat elutasították eddig, akik gyesen voltak kisebb gyermekükkel, és ritkán kerültek gyerekek 3 évesen az óvodába (hacsak nem Szentistvántelepi az ovi).
Szépen lassan kirajzolódott előttem a kép, hogy egy egyébként üdvözlendő közpolitikai döntés nyomán (azért közpolitikai, mert nem írja elő törvény, hogy fel kell venni minden jelentkező gyereket, és az eddigi gyakorlat is azt támasztotta alá, hogy a férőhelyek arányában vesznekfel gyerekeket) megoldást kell találni egy hirtelen keletkezett problémára.
Az ugyanis, hogy gyermekszám bővűlés(Booooom) van Budakalászon mindenki előtt ismert, aki kicsit is jár kel - a beköltöző családok szép számmal gyarapítják a lélekszámot, immár évek óta. Nincs tehát szó hiretelen tömeges bevándorlásról, vagy éppenséggel település migrációról. Ebből következik, hogy a tény (hogy kevés az óvodai férőhely) már régóta ismert Budakalászon, csak a testületek többnyire az intézményi helyszín kijelöléséig jutottak ezidáig.
Most azonban valami változott. Megnyílt a kapu a 3 éves gyerekek előtt, minden 3 évet betöltött Budakalász-i gyermek elvileg felvételt nyerhet valamelyik óvodába! Milyen remek közpolitika - gondolhatja az ember első hallásra. Hiszen aki családos ember, tudja, hogy nehéz középutat találni az otthon és az óvoda között - a szakemberek többnyire azt mondják, jó, ha otthon van a gyerek sokáig, míg a trend ezzel ellentétes tendenciát jelenít meg - több bölcsődei és óvodai férőhelyre van szükség, szerte a térségben (Kalász mellettPomázon és Szentendrén biztosan). Természetesen erre reflektálnia is kell egy jó politikának, de milyen formában?
Biztosan nem a jelenlegi torzszülött határozat formájában. A bizottság ugyanis olyan határozatot hozott, majd terjesztett a testület elé (amely ezt a rendkívüli ülésén elfogadta), amely a legkisebb, túlzsúfolt óvodában (a Vasút soriban) a tornaszoba megszűntetésével újabb csoportszoba kialakításával oldaná meg a jelentkező gyermekek felvételének majd harmadát - 1 éven keresztül. Aki járt a Vasút soron, tudja, hogy a régi időkben az igencsak beszédes sorsú óvoda (ne meséljünk, min ment keresztül eddig) hasonképpen működött 3 csoporttal. Ám ha valaki bemegy az óvodába, bemegy a kijelölt szobába, látja, hogy annak tájolása és mérete teljesen alkalmatlanná teszi csoportszobai funkciókra. Nem beszélve az egész óvoda infrastruktúrájáról. A tornaszoba pedig nemcsak a korai fejlsztés legfontosabb helyszíne, de az egész óvodának olyan helyisége, amely pótolhatatlan feladatokat lát el. A többi csoportszoba méreténél és túlzsúfoltságánál fogva alkalmatlan tornagyakorlatok megfelelő, hoszabb idejű végzésére, ezért ennek egyeztetés nélküli elvétele (kísérlete) több ponton is sérti a gyermekek és szüleik érdekeit és jogait, valamint az ilyen esetekben kötelező eljárási gyakorlatot.
A bizottsági ülésen magamból kikelve szóltam az Elnök úrnak, hogy várjuk szeretettel a másnapi szülői értekezleten, hogy elsőként indokolhassa meg a szülők előtt ezt az előkészítetlen közpolitikai döntést. Mert az igazi probléma az, hogy megint, Budakalászon tervezés, átgondolás nélküli döntés született. Még ez is sülhetett volna el jól, ám úgy semmiképpen, hogy meglévő, alacsony szinten vegetáló szolgáltatásokból vesz el. Ezt, szakmailag nem lehet indokolni. És azt sem, hogy miért nem vonták be a szülőket az egyeztetésbe - holott ez, az óvodai házirendben mint kötelező feladat hárul az óvodavezetésre.
Az OKSB ülésen készült videófelvétel itt tekinthető meg:
Folytatás következik
0 Hozzászólás - “Változás óvodafronton 1.rész avagy mit ér egy toranszoba?”