Elég volt a hallgatásomból. Gondolhattam volna ezt is, de más történt. Talán valamiféle határátlépés, határátosonás. Úgy érzem, újra szükségem van az írásra - miután írtam vagy 12 oldalt angolul, és a beadási határidő napján kiderült, hogy nem is tudnék elmenni Svédországba, arra a workshopra, ahol lehetne vitatkozni az irományomról, gondoltam, átvezetem ezt a mérhetetlen energiát.
Ha már nem tudtam úgy felkészülni a szombati futóversenyre, ahogy szerettem volna (magyarul - rettenetesen alul teljesítettem saját elvárásaimmal szemben), mármár azt véltem gondolni, hogy újra megismétlődik az őszi koreográfia.
Nevezetesen, hogy edzés nélkül lemegyek, és majd meghalok, de második leszek. Azért mégsem adom annyira könnnyen. Nehezen rá is vettem magam, hogy újra lemenjek futni. A Tó-futás, az 1 vagy 2 kör, kb 1.8 v 4.0 km - bár nem értem, mitől lett több, mint tavaly. A kihívás itt van, mert komolyabb edzés nélkül lefutok egy kört mondjuk 6:10 körül, a tavalyi nyertes ellenfelem pedig 12:45 körül teljesítette a két kört. Biztos megint lesz póló, és nagy összevisszaság a befutónál - harmatgyenge szervezés. Viszont jó hangulat és sok, mozgást kedvelő ember.
Mivel Piroskátról már régen nem közöltem fényképet, ezért ide biggyesztek egyet:
0 Hozzászólás - “írva vagyok”