Elhívott meccsére, amelyre egy újság színeiben mentem el a Józan Élet Országos Egészség- és Családvédő Szervezet alelnökével, régi szomszédunkkal, dr.Fehérné Mérey Ildikóval, a hajdani sikeres kézilabda-válogatott nővel, ismertebb nevén “Rézi”-vel.
A K1
Miis? Akit nem érdekelnek a küdősportok, azt érdekelheti egy magyar szereplő. nem szándékom a wikipedia magyar változata helyett leírni, hogy pontosan mi a K1. Elmondta ő nagyjából a Tilosban. Hallgasd meg! Azt is elmondta, hogy
miért van ő ott, meg milyen az egész.
Szombaton tehát első K1-es meccsére mentem el. Jó ez a K1, csak a szervezés tekintetében van még szükség némi kulturális váltásra. Ahogy a bevezetőben utaltam rá, a médiaprobléma jelen van, de lehet, hogy szinvonalasabb műsorvezető, zenei átvezetői és kiszolgálói, videós kreativitással sokkal nagyobb élményt lehetne kihozni belőle. A felvételeken mindebből kevés látszik..
Persze, ez a történet egyik része. A másik az, hogy azért mégiscsak úgy van, hogy meccsre szurkolni megy az ember. A pozitív erejét rászabadítani egy kedvenc küzdő csapatra, játékosára, teli szívből, torokból együtt menni vele. Na itt aztán lehet!!
Csak éppen a tapasztalatom megegyezett azzal, amit a Sziget fesztiválokon is egyre erősodő trendnek látok - és a ha kiljebb tekintek, az egész országunkban is. Nevezetesen, hogy az emberek negyrésze elfelejtett felszabadultan örülni, ünnepelni. Magas az ingerküszöb, durván, vagy összetetten kell ingerelni, hogy kiváltódjón a kívánt hatás.
Persze, könnyebb, ha az ember kicsit többet tud a másikról, esetleg érez is vele kapcsolatban valamit. Lehet szimpátia, barátság, testvériség. Ha megtaláljuk a másikban, hogy miért is szurkoljunk neki, édes mindeggyé válik, hogy mi volt a kiinduló ok. Viszont ott állunk teljes lényünkkel, és együtt küzdünk, fájunk és örülünk. Most örülünk, mert nyert, és kint lesz Amszterdamban, a kontinens selejtezőn. Addig viszont még temérdek feladat van előttünk..
0 Hozzászólás - “Karacs Attila - eh? Ki ő? És mivan vele?”