szabadarcmás

Az ember karácsony tájékán, jószándéktól és szeretettől vezérlve egy kis örömöt próbál, különféle tárgyak, cselekmények és gondolatok formájában belopni világába. Nem mintha nem lehetne részünk egyébként örömben.

A hazai piacon gyengélkedő sokféleségű hálónemű választékból kilógó egyke, hálóruhához hasonló színes selyemruhára leltem egy boltban, és a különleges darabot rögvest ki is választottam.

Persze, csak a fa alól kibányászva derült ki, hogy szép, ámbátor nem az igazi.

Rendben, telefonáltam az első munkanapkor, hogy vajon ebben az esetben - méltányolva a ruha borsos árát és a körülményeket - milyen ajánlatra számíthatok a kereskedőtől. Nem hagytak kétséget affelől, hogy természetesen vissza lehet cserélni az árut.

Telefonban nem szerettem volna hangsúlyozni, hogy tulajdonképpen mire cseréljem vissza a hálóruhát, hiszen az utolsó példányt én vettem meg, és bambuszvázában, vagy lámpaégősorban mégsem lehet aludni! Bíztam, hogy a józan ész fog felülkerekedni, és beláthatóvá válik a nyílvánvaló - egy jól sikerült csere/üzlet, visszatérő vevőt hoz, még ha az azonnali haszonról le is kell mondania a kereskedőnek.

Viszont egy többszinten elégedett vásárló távozhat üzelétből.

Nem így történt. Átböngészve a kínálatot, előadtam, hogy nincs mivel helyettesíteni a hálóruhát. A fiatal, emberi érzéseket takarékon tartó, látszólag családi üzletvezetővé tett hölgy
fiatal kora szolgálhatott volna egyedül mentségül viselkedésére. Bár lehet, hogy én vagyok az, aki túl jót gondolok.

Mindenesetre, szelíd rábeszélésem hajthatatlan akarattal találkozott. Sőt! Egyre másra röpködtek az árban hasonló tételt képező tárgyak, valamint a már-már befutónak ígérkező 4 ezer fortintos fa gyerekszékek mentették volna meg a helyzetet - ha nem lettek volna döcögő, silányan kidolgozott, slendriánul festett termékek. Kiegyeztem volna, hogy elviszünk két széket, és a harmadik árát megkapjuk kp-ben.

Nem ment.

Kényszeredetten vettük meg az egyébként szép ülőpárnapárost, tudva, hogy kb 2-szer annyit fizetünk érte, mint amennyit nyugodt szívvel adnék érte.

De legjava most jön.

Miután megtörtént (némi plusz ráfizetéssel) a csere, a siheder hölgyemény nem általlot a számla átnyújtásához mellékelni a mondatát, mely szerint mintegy másfél hét múlva, minden termékre 40%-os árengedményt kaphatnak a vásárlók.

Talán ezt nem kellett volna. Mondtam is neki, de nem értette miért.

A kollégája, a szimpatikus fiatalember viszont igen. Legalább belé szorult egy kis emberi érzés a kereskedői vérnyomás mellé.

Bosszantó, de csak magamat hibáztatom. Emberismeretem sikított, már akkor, mikor először beszéltem a hölggyel karácsony napja előtt. De akkor, a ruha megléte fontosabb volt.

Most már tudom mit keresek, és meg is találtam.