szabadarcmás

És repültem. De inkább az oda vezető utat mesélem el.
Kedves feleségem, úgy döntött, hogy születésnapi meglepetés előjátékaként egy igen régóta vágyott helyzetbe hoz.

Volt egy kísérlete már néhány évvel ezelőtt, akkor az lett a vége, hogy ketten libegőztünk. Egy “barátom” sem jött el.

Most nem bízta a véletlenre. Autóval mentünk be a városba, és csak annyit tudhattam, hogy találkozunk valakikkel, és megyünk pestre, kb 1 órányira. Balázs és kislánya Kamilla várt bennünket a Margit-hídnál, és együtt indultunk útnak - én már bekötött szemmel. A csúcsforgalomban autózva az időérzékelésem kicsit megváltozott. Fejemen a palesztin kendővel mókás látványt nyújthattam, lévén a szememre volt rákötve. Mellettem Kamilla, kivel 4-5 éves kora okán remekül elsikítgattunk, elüvöltgettünk. Aztán a hosszú út eredményeképpen, Kamilla elszólta magát a döntő pillanatban.

Repülők!

Akkor már tudtam, de nem éreztem magam rosszabbul tőle. A repülőbe beülve, becsatolva nyitottam ki csak a szemem, és a kellemes délutáni napfényben felszálltunk a kétszemélyes kisgéppel.

Utólag kiderült, hogy meg kellett volna kérdeznie a kedves pilótának, hogy merre szeretnék menni - mindezt nem tette meg, ezért a Hármashatár-hegy felett parádéztunk, ismerőseinek próbálva integetni. Azért elrepültünk a házunk felett is, továbbá a Luppa- és a Szentendrei-sziget felett.

Nem volt rossz, sőt, a Hármashatár-hegyet felfedezni kifejezetten üdítő volt. Az a része, ami “belül” van, nem volt ilyen tisztán áttekinthető. Gyerekkoromban sokat jártunk futni fel, a Komjádi-uszodától a Fenyőgyöngye felé, de a fejemben nem sikerült a BKV-térképek alapján összetenni, hogy tulajdonképpen a minden reggel látott hegy hátsó felében vagyunk.

Most sikerült, mintegy 15 év múlva.

Gyönyörű volt (már csak azért is, mert pont a napokban kezdtem el kicsit intenzívebben foglalkozni a kognitív térképekkel, s így abszolut kapóra jött egy ilyen élmény.

Apám nem volt otthon, sem anyám, sem pedig Kalászi ismerőseink. A videokamera is lemerült mielőtt felszálltunk volna.

Mindennek ellenére kellemes és nagyvonalú meglepetés volt. A manapság az egymás születésnapja, vagy más alkalmakra biztosított meglepetés faktor remekül pörgött. Örültem és örülök ma is…még ha az este számos váratlan fordulatot is tartogatott…

Kösz Adrien, kösz Balázs, kösz Kamilla!