Egy héttel ezelőtt, úgy véltem, meg tudom csinálni. Arra gondoltam, hogy itt az újabb futóverseny (no nem ám, valamilyen rangos esemény, csak éppen helyi, olyan, ami néhány száz méterre való távolsága, valamint a helyszíne miatt kihagyhatatlanná teszi) és akkor felkészülök.
A tavaszira annyi volt a készülés, hogy felfutottam egyszer a kevélyre, meg talán még egyszer, de persze nem azon az útvonalon, ahogy a verseny haladt. Esőben, remek terepen, jó érzésekkel lettem második.
Ma, úgy indultam neki, hogy örülök, ha a középmezőnyben végzek - lévén csak reggeli közben esett le, hogy most van a verseny. Sikerült túltennem magam a saját nem-tett dolgaim iránt végzett csalódásomon, és végül kinyögtem - indulunk, úgyhogy a piacnak annyi!
Előtte még Samuval és a kutyusokkal elmentünk nevezni, így csak éppen fél órával a start előtt értünk haza - a remek kérdésre, mely szerint 1 vagy két körös versenyre szeretnék nevezni, végül a 2 kört válaszoltam. Gyerekesnek tartottam volna a rövid távot, meg az olyan, amit az ember bármikor letol.
Kicsit stresszelve mentünk végül autóval az Omszk-parkoz, bízva, hogy utána még mehetünk piacra is.
Bemelegítés, kocogás, egy kör futás, ugrálás, izgulás - ennyi fért bele. Aztán jött a enyhe kesergés.
Miért nem a kétkörösöket indítják előbb?
A józanságom azt mondta volna, hogy menjenek előbb a gyorsak, a hosszútávra futók, addig biztosan beérkezik minden kicsi, aki az 1 körösen indult. RÁadásul a miénk nem két körös volt, hanem két különböző körű 
A lényeg, hogy hiába melegítettem fel magam, még több mint fél órát kellett várni az indulásra. Aztán nagy nehezen elindultunk.
Gondoltam, középmezőnyben végzek, az jó lesz, de jobb az elején egy kicsit elmenni. Mentünk is. Előttem egy srác, majd az első kör után, még egy jött, akivel elhúztunk egy kissé. Tudtam, ő lesz a nyerő, látszott a mozgásán. Erős iramot diktált, én pedig nem akartam megverni - csak magamat. Őt tudtam, hogy nem tudnám, ezért beértem a boldog második helyezéssel. Tényleg boldogan futottam be!
Aztán csak hervadtam - a szervezés, hát, mit ne mondjak! Zsuzsát nem szeretném bántani, de azért leírom, mit csinálnék másképpen. De már csak a következő oldalra, és holnap!
jó éjt!
0 Hozzászólás - “Bizalom és akarat”