Budakalászi óvodahelyzet 2 és esélyek

A szolid kampány, ami arra irányult, hogy egy ostoba közpolitikai döntés nyomán megszűnjön a vasútsori óvodában a tornaszoba, sikeresnek mondható. Ennek néhány érdekes lépését érdemes megosztani.

A döntéshozatalról már korábban írtam, nevezetesen, hogy ez a bizottság (OKSB) mit csinált vizsgálat címszó alatt - viszont azt nem említettem meg, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta az óvoda vezetéssel egyetemben a szülők, a szülői munkaközösség véleményét. Sőt, fel sem kérte véleményalkotásra, pedig kötelessége lett volna, mint ahogy arra az Oktatási Hivatal jogi főosztályvezetőjével történt levélváltásom is rámutatott! Itt tehát egy eljárásbéli hiba megakaszthatta volna az átalakító gépezetet, azonban szerencsére, előbb kaptak észbe a képviselők. (Sajnos, volt iskolámban, az AKG-ban tanító Hantos István, budakalászi képviselő az ügyről alkotott véleménye kapcsán arról győződtem meg, hogy nem biztos, hogy azért, mert valaki jó szakember - pl pedagógus - jó politikus is. Ezt a szakmát tanulni kell, és közhely, de a jó tanárnak jó tanulónak is kell lennie egyben. István véleménye azért szomorított el, mert megvédte - szinte -azt az álláspontot, hogy a jelenleginél nincs jobb megoldás. Nógrádi Zoltán bizottsági elnök pedig telefonon hívott fel, és kérte, hogy amíg vissza nem érkezik Erdélyből, addig ne csináljak semmi, után üljünk le tárgyalni. Ezt nem értettem, mert nem vagyunk barátok, és egyébként is. Amolyan komcsis-barátkozós beszólás volt ez egy olyan helyzetben, ahol minden nap számít, hiszen ki kell értesíteni a szülőket)

Szerencsére úgy tűnik, lett jobb megoldás.

Játszóterek és az óvodai átalakítások ismét a napirenden. Első elszalasztott esély.

A mai Településfejelsztési és Pénzügyi összevont bizottsági ülésre igyekeztem elmenni, immáron kamera nélkül, meghallgatva, hogy az előző nap a polgármester által kinyilatkoztatott tény (mely szerint a Vasút sori óvoda alkalmatlan a csoportszobai átalakításra) milyen fogadatásra lel a jelenlévő intézményvezetők és képviselők között. Nem késtem sokat, így a játszóterek kapcsán megtudtam, hogy az önkormányzat 16 millió forint önrésszel pályázik 3 játszótér felújítására (a Cora nincs benne) 17 millió forint értékben, amit lóhalálában szerzett vállalkozó által fog beadni, versenylóhaláli tempóban (sajnos, ismét elszalasztva egy remek közösségi részvételi formáját a játszótér tervezésnek).

Az óvodai átalakítások kapcsán Villám Zsuzsa (aki mikor becsöngettem a hivatal hátsó épületébe, jött és kinyototta az ajtót azzal fogadva egy nyílvános ülés előterében, hogy nincs ügyfélfogadás ;) elmondta a tényeket: Idén mindkét óvodában összesen 83 szabad hely van, 144 óvodába jelentkezett gyerek számára. 144 jelentkező közül jogosan 125 jelentkezett, a többi jelentkezett vagy nincs 3 éves, vagy nem budakalászi lakos -tehát nem első körös a bekerülésben. Ezeke a gyerekek közül nem mind tankötelezett, hiszen a Közoktatási Törvény szerint az 5.életévüket betöltöttek a tankötelesek, ill a 3-4 éves halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek. A többieknek az önkormányzat biztosíthatja az, óvodai ellátást de az nem kötelező. 2010-től kötelező lesz egy törvénymódosítás következtében a 3 éves gyerekeket felvenni.

A hivatal körbejárta, méricskélte a lehetséges alternatívákat, és 3 variáció jelent meg úgy, hogy egyik sem tartalmazta már a csoportszobává alakítását a tornaszobának. A második variáció tűnt a legesélyesebbnek (csoportszoba létrehozása a telepi oviban + kb 17 gyerek elutasítása). E pont tárgyalása közben kiderült, hogy Budakalász lélekszáma évente kb. 200 fővel nő, és a születések száma 95-112 között ingadozik. Az is kiderült, hogy nehéz dolguk van az óvoda-vezetőknek, mikor meg kell ítélni ki jöhet és ki nem az óvodákba. Összetett, emberpróbáló feladat nemet mondani. Egyszercsak jött egy (tervezett) mentőötlet (amúgy jó időben). A telepi óvoda vezetője azt találta mondani, hogy a 17 gyereket el lehetne osztani úgy, hogy minden csoportba 1-2 fővel kéne növelni a csoportlétszámot. És akkor felszívódnának azok a gyerekek, akiket mindenképpen el kellene utasítani. Ez jó! Hogy a bizottság eddig erre nem gondolt. Nem is értem miért! Mindenesetre, ehhez még meg kell nézni a négyzetméter arányokat (vannak kötelező arányszámok) és utána válhat mindez biztossá (a Nyitnikék ovi Csőrike csoportjában ismerve az ottani méreteket nem fér el több gyerek).

Az ideiglenes megoldások után, már csak egy fontos dolog van hátra, az új óvoda létesítése, de az már egy másik cikk lesz.

Csontvadászat - Ifjúságpolitika Kalászon?! Viccelsz?

Néha az ember elfelejt dolgokat. Amíg nem kóros, addig nincs is vele nagy gondja, no meg akkor, ha képes megoldani az így keletkezett problémákat. Én a kutyáknak felejetettem el az ennivalójuk beszerzését, így este, nagy éhségükkel szembesülve indultam el a Budai úti kisboltba (oda, ahol nem nagyon szokás sem köszönni, sem pedig sz..l.t adni).

Hiába!

Hiába volt kint, hogy 10 óráig nyitva, egy árva lélek sem volt a bolt környékén már fél 10 kor sem. (Botrányos, nem?)

A Schieszlbe mentem kuncsorogni némi csontért, de már nem volt, csak egy jószagú csülökcsont. Két kutyának mégsem adhatom azt az egyet?! Így aztán a Hasmester felé vettem az utunkat. Ott nagyon kedvesen fogadtak, és éppen szerencsém is volt. Egy jó adag csonttal tették emlékezetessé a kutyáknak és nekem is a vendégszeretetüket.

Innen már csak egy lépés volt a Budai út túloldala, ahogy egy csoport helyi fiatal beszélgetett. Én is az vagyok, így beszálttam a beszélgetésbe. Hamar egy húron kezdtünk pendülni - nincs egy normális hely Kalászon fiataloknak. Még egy teázó se. Semmi se! De rendes közösségi hely sincs - a Schieszl nekik drága (tényleg nem olcsó), a Faluház nem emberbarát..Valahol el kellene már kezdeni az ilyen közösségi működést lehetetlenítő tényezők felszámolását. Csak bíztattam őket, hogy a készülő Településfejlesztési Startégia kapcsán hallassák a hangjukat. Én pedig azon leszek, hogy segítsek nekik, mert ami Budakalászon van ifjúság- és településpolitika szinten, az egy-két esettől eltekintve szégyenteljes…Épp itt az idő változtatni rajta.

Jó jel, hogy a mostani képviselők sokkal szorosabban kívánnak egyeztetni, véleményeztetni a lakossággal. Ez mindenképpen előremutató. Pusztán az hiányzik, hogy a mi, nem képviselő állampolgárok is aktívabban vegyünk részt a közügyekben.

Változás óvodafronton 1.rész avagy mit ér egy toranszoba?

2008 április végén történt, hogy Wettstein Andrással, a Szentistvántelepi Cserkészek vezetőjével beszélgetve, szóba került a kalászi játszóterek, majd az óvodák ügye. Akkor mit sem tudva arról, hogy ő is tagja az Oktatási, Sport és Kulturális Bizottságnak, meséltem arról, mit tapasztalunk a budakalászi Vasút sori óvodában, mi mennyire tetszik és mennyire nem, továbbá miért siralmas a játszótéri helyzet Budakalászon.

Ekkor megemlítette, hogy valami készülőben van “óvodafronton” lévén a másnapi bizottsági ülés éppenséggel játszótéri és óvodai témákkal foglalkozik majd. Gondoltam, erre elmegyek, hiszen mindkét témában érintettek vagyunk.

tovább… ‘Változás óvodafronton 1.rész avagy mit ér egy toranszoba?’

Emberekről az Emberekért

Ezzel a címmel rendeztek konferenciát és versenyt a közelmúltban a visegrádi országok Prágában. Az ünnepélyes döntő a csodálatos prágai külügyminisztériumban került megrendezésre, egy hangulatos konferenciával egybekötve.

Göncz Kinga Külügyminiszter asszony és Cseh kollégája

A külügyminiszteri szintű részvétellel lezajlott projektbemutató sok érdekességet tartogatott. A magyar viszonylatokban szinte teljesen ismeretlen koncepcionális civil, lakossági politikákról mutattak be jó példákat a visegrádi négyek közül “versenyző” önkormányzatok.

Nézzük a feliratos filmjét az Emberekről az Emberekért című projektnek

Mindezt nemcsak megismerendőnek gondolom, de szinte kötelezőnek minden képviselő számára, aki komolyan gondolja választott tisztségét, és a széles konszenzusos lépések politikáját, a közösségi részvételt a települési munkában nemcsak fontosnak, de követendőnek is tartja. Az alábbi dokumentum angol nyelven hasznos támpontot kínál a témában elmélyülni kívánóknak.

Read this doc on Scribd: Public participation